Michelle S. Chevalier •• just another wicked girl

TELJES NÉV: Michelle Sophie Chevalier

BECENÉV: Michelle-nek csak akkor hívnak, ha valaki nagyon ki van akadva rám, és már megint valami rosszat csináltam. A beceneveim közé tartozik az Elle és Elly.

KOR: tizennyolc

SZÜLETÉSI IDŐ: 05.09.1994

SZÜLETÉSI HELY: Párizs - Franciaország

CSOPORT: Őrült /insanes/

PLAY BY: Phoebe Tonkin

Hát nem vagyok egy kis angyal, bocsi. Oviban már a tanár is azt mondta nekem, hogy nem a gólya hozott, hanem az ördög. Soha nem voltam egy mintagyerek. Persze általánosba mindvégig kitűnő voltam, egyedül a magatartásom volt elégséges. Mit is mondhatnék, mindig a bajkeverők közé tartoztam. Néha van, amikor előbújik belőlem a kis ördög, s olyankor gúnyolódó, csipkelődő hangnemben beszélek a másikkal, lenézek mindenkit. Hirtelen haragú vagyok és olyankor török-zúzok. Ha egy ilyen pillanatomban kapsz el, menekülj, és talán élve megúszod. Sokszor kiabálok, és próbáltam mindennel csökkenteni a dühömet, különböző sportágakkal, de hiába.. Az egyik legrosszabb tulajdonságom a káromkodás, fokozom, és rengeteget használom őket. Le kéne szoknom róla, de nem megy..
Na, de mondok pár pozitívumot is magamról, hogy ne csak a sötét oldalamat lássátok. A mosolyom angyali, nevelőapám fogorvos így a legtökéletesebb fogakkal rendelkezek, és nem félek megmutatni őket. Tudok igazán kedves lenni másokkal, amikor nem a másik énem veszi át a testem felett az uralmat. Az a lány kedves, barátságos, még egy légynek sem ártana..

Kerek arcomat hosszú sötétbarna (majdnem fekete) hajzuhatag keresztezi. Nem vasalom, nem göndörítem, hagyom úgy ahogy van. Hülyeség ez a sok macera, és felesleges, én úgy vélem. Eredeti hajszínem szőke, de eléggé letargikusan néztem ki, így befestettem. Bár, szerintem ha nincs fodrász az intézetbe, akkor le fog nőni a hajam és újra szőkén pompázhatok. Akkor már komolyan egy idiótának fognak nézni. Bár, ha meg tudják a történetemet, hogy miért kerültem ide akkor se lesz jobb. Íriszeim sötétbarna színben pompáznak. A szemeim alapból nagyok, a sminkkel még csak jobban kihangsúlyozom. Bár nem tudom, hogy egyáltalán engedik majd a sminket oda bent.. Kb. 170 centiméter vagyok, pont az átlag. Se nem magas, se nem alacsony, így nyugodt szívvel hordhatok akár 10 centis magassarkúakat is. A kényelmes, divatos, kihívó öltözékeket szeretem, és inkább a sötét színharmóniákat részesítem előnybe.
Ajkaim szélén mindig ott játszadozik a kis pajkos mosolyom. Sok arcot tudok "felvenni", tehát ász vagyok a grimaszolásban.

Nem foglak az unalmas, megszokott előtörténettel untatni, hogy mikor hol születtem, mikor volt az első balettversenyem, hanem inkább bemutatom, hogy hogyan kerültem ide..

"Mégis hogyan kerültem idáig?" ~ gondoltam kitekintve az ablakomból. Ujjaim remegtek, és körbe néztem a szobámon. Vagyis, ami volt belőle. Az összes cuccom, az egész életem dobozokban voltak, amiket utánam küldenek, de akadnak olyanok is, amit nem viszek el az intézetbe. Az ágyamon hevert a prospektusa a Dark Haven High-nak. Unottan végig lapozgattam. Egy külsős ember számára nem is tűnök elmebetegnek, csak van amikor hirtelen előjön, mint a pánikroham. Olyankor, mintha egy másik én venné át az uralmat a testem fölött, és nem tudok ellenkezni neki. Azt teszem amit ő mond, mintha a kis szolgája lennék.
- Kicsim jól vagy? - hallottam meg édesanyám aggódó hangját, és magam elé pillantottam. Apró cafatokra tépegettem a prospektust a tudtom nélkül. Lehunytam a szememet, és bólintottam. Azóta nem nagyon beszélünk, amióta ezt a hülye ötletet kieszelték William-mel, a nevelőapámmal. Már 5 éve együtt vannak, ami elég szép teljesítmény, mivel apám kb. 2 éves koromban lelépett, s azóta havonta változtatta a srácait. Sőt voltak olyanok, akik ki is kezdtek velem, szóval nem éppen volt jó gyerekkorom. Kicsiként már egy pokolfajzat voltam, már akkor észre kellett volna anyunak vennie, hogy valami problémám van. Mindig az átkozott szőke hajú Barbieknak letéptem a fejét, és fabottal agyonszurkáltam az arcukat. Nem tudom miért, de jól esett. Számomra ez volt a móka, még ha mások megvetően tekintettek rám.
- Meg tudok változni.. - szólaltam meg végre rekedt hangon. Már napok óta nem füveztem, se nem cigiztem. Inkább az utóbbi hiányzik, de miután anyukám rájött, hogy mennyire is el van cseszve az egész életem, azóta a nap 24 órájában rajtam tartja a szemeit. Nincsen életem!
Anyu elkezdte simogatni a hajamat, fésülgette. Kicsinek állandóan ezt tette, mikor le akart nyugtatni. Részben sikerült is, de a szörnyű emlékképeket nem tudta elűzni vele.. Minden másfél hónappal ezelőtt történt. Azelőtt is voltak problémáim, főleg a magatartásommal, mert nem tudtam kezelni a dühömet, és végül magántanulóvá váltam 11 éves koromban. Na szóval.. Másfél hónappal ezelőtt, épp egy nagyon rossz passzban voltam. Napokig másnapos voltam, ráadásul még füvet is szívtam, csoda, hogy még élek! A macska bejött a konyhába, amire anyám nagyon idegbajos és elkezdett nyávogni, kapirgálódni. Majd szétrobbant a fejem, és az a hülye dög pedig nem fogta be. Végül annyira felb*szott az a gyökér, hogy a konyha kést belédöftem. Rosszul vagy? Olvasd tovább.. De nem egyszer.. Többször egymás után, és élveztem a hatalmat, ahogy a cica húsa elnyeli a kést.. Pont akkor jött be anyám, és hát enyhe sokkot kapott, hogy ott állok csupa véresen a macska pedig...
De ez csak egy eset volt. Ezután csak pszichológushoz kellett járnom, aki igazából nem is segített, csak anyám pénzét zsebelte be. Persze ő meg azt hitte, hogy rengeteget javultam. Pedig, őszintén szólva a helyeztem csak rosszabbodott. Az egyik nap Lily a húgom, aki 7 éves hazajött az iskolából, és volt valami évzárójuk, megkérte, hogy csináljam meg a haját..
- Természetesen. - feleltem mosolyogva. Imádom a kis csöppséget, hasonlít rám, mikor még én is szőke hajjal virítottam az utcákat. Szerencsére azoknak az időknek vége. Eléggé egy elmebeteg fejem van szőkeként..
- Ülj csak le, hozom a kellékeket. - ültetem le a görgős székemre, és hirtelen támadt egy ötletem. Olyan töredezett volt a haja alja..
- Egy kicsit az ollóval megigazítom, jó? - jövök vissza a kellékekkel, és húgom aggódott arckifejezésével találtam magamat szembe. Ő is tud a macskáról? Na ne.. Megígérték, hogy családi titok marad, és azt mondjuk, hogy elszökött.
- Nyugi, pöttömvirág minden rendbe lesz. - pusziltam meg a buksiját, és elfordítottam a széket a tükörtől majd meglátja mikor kész lesz. Kifésültem a haját, és neki álltam a vagdosásnak. Nem is néztem, hogy mennyit, hanem csak úgy ösztönösen vágtam, ahogyan kedvem támadt. Egy ördögi mosolyra görbültek az ajkaim, és vágtam, vágtam.
- Kész vagy. - fordítom oda a székét a tükörhöz, még minidig egy vigyorral az arcomon. De ő csak egy hangos sikollyal tudta lereagálni.. Jobban megnéztem a haja mindenhol más centi volt. Volt ahol egészen kicsi úgy 1-2 centi, de volt ahol a 10-et is elérte. Ez meg hogyan történt?
És sorra következtek az eseményképek. Anyukám teljesen kiakadt, Will leüvöltötte a fejemet, hogy milyen felelőtlenül és meggondolatlanul cselekszek. Pedig nem direkt volt, nem így szántam.. Napokon belül Will értesítette az intézményt, és egy ilyen elmebeteg, mint én egyből felvételt nyert. Ez az, ennél sz*rabb nem is lehetne az életem.
***
- Kicsim, kicsim.. Ideje menni. - keltett fel anyukám. Úgy látszik elbóbiskoltam. Felültem az ágyra, és már az ajtó előtt ott állt a két fura ruhában öltözött férfi. A felsőjükön az intézet címere szerepelt. Ott volt Will is mögötte a húgom, Lily kinek már egy kicsivel hosszabb lett a haja.. Le lett vágatva egyenletesre, szegény most úgy néz ki, mint egy fiú.
- El szeretnék búcsúzni a családomtól. - remegtem küszködve a saját könnyeimmel szembe. Odalépegettem a húgomhoz, és megöleltem. Erősen magamhoz szorítottam piciny testét, mire hangosan elkezdett kiabálni.
- Ez fáj! - nyafogta, és Will elrántott tőle.
- A körmödet mélyesztetted a hátába! - ordított rám, nekem pedig felment a pulzusom. Mégis kinek képzeli magát? Csak azért, mert ő anyám legtovább tartó kapcsolata, még nem jogosítja őt fel erre.
- Engedj el!! - kiabáltam, és nagy nehezen kiszabadultam a szorításából. A szoba másik sarkába futottam, és úgy néztem rájuk, mintha egy ragadozó lennék, s ők pedig az áldozataim. Sziszegtem, fojt a nyálam, és nagyon dühös voltam. Mindannyiukra. Közeledtek felém a két intézetes férfi, és nem tudtam már menekülni. Megszorították a kezemet, lefogva engem, de még mindig próbálkoztam. Hangosan elkezdtem kiabálni, rúgkapálózni, és mindenki egy őrültnek nézett. Az ajtó felé húztak, és elrugaszkodtam a földtől, hogy közelebb kerülhessek a húgomhoz.
- Nézd mit tettek velem! Te is így fogod végezni! Meghalsz! - szinte köptem, ahogy beszéltem és egy hangos sátáni kacaj hagyta el a torkomat. Elrántottak tőle, és levittek. Ahol egy hordágyhoz szíjaztak..