Melody Worchester

I killed my boyfriend in his sleep. Pretty scary, huh?

Nyár volt, forró, száraz, tikkasztó. A nap jólesően melengette a hátát az ujjatlan ruhában. A tavat mindenhonnan hegyek vették körül, megnyugtatóan zöldek, üde rétekkel és sok-sok virággal. Az ég szemkápráztatóan fénylett, csak néhány, barackszín fagylaltfelhő bodorodott odafenn. A víz mindenhol mozdulatlan volt, kivéve a kicsiny csónak körül. Minden békés és csendes volt, majdhogynem teljesen. Egyetlen zavaró hang azonban mindig bekúszott a lány fülébe, hiába próbálta elhessegetni, hogy zavartalanul élvezhesse a tájat.
A nagyapja levegőért kapkodott, ahogy karjaival csapkodva próbálta fenntartani magát a vízen.
Milyen idegesítő az öreg, gondolta Melody magában. Feladhatná már, ennyi idősen mi a fenéért kapkod… Senkinek sem számít. Ha beleesett, hát vessen magára.
Pár perc múlva végre elült a zaj. Nagyapja teste ernyedten lebegett a vízfelszínen, apró hullámokat keltve maga körül.
Megéheztem, gondolta a lány, és még vetett egy utolsó pillantást a holttestre.


Dublin egy csinos, családi házában a legtökéletesebb apuka és anyuka tökéletesen boldog volt, mikor megszületett tökéletes kislányuk. Az óvodában ő volt a legügyesebb a kockarakásban, és minden lány vele akart babázni. Aztán általános iskolában is ő számolt a legügyesebben, és ő tanult meg legelőször írni. Bűbájos, kedves kis teremtés volt. Szépen mondott verset és elragadóan énekelt, a felnőttek is oda voltak érte.
A szülei gazdag, jól kereső középvezetők voltak, így hát megvehettek neki mindent, amire szüksége volt, sőt, még annál sokkal többet is. Egy ideig kitartott a háborítatlan családi idill, aztán a tökéletes apa elkezdett hosszan kimaradozni esténként. Először mindenki elhitte, hogy sokáig dolgozik. Később szépen lassan felébredt a gyanú a tökéletes anyukában is: a férje szeretőt tart. A szülők elváltak, apa elment, de a kislány még mindig elbűvölően boldog volt. A csinos, jól szituált anyának aztán új férje lett. Intelligens, decens, udvarias férfi volt, vonzó borostával és egy nagy, fényes autóval. Volt azonban egy nem annyira kívánatos tulajdonsága: túlságosan is szerette a kislányokat. Melody napjai valóságos pokollá váltak mellette. Rettegett a pillanattól, amikor édesanyjának valami dolga akadt, és ő otthon maradt, kettesben az új férjjel. A férfi éjszakánként is bemászott az ágyába, amikor anyja már mélyen aludt. A lány sikítani sem mert, nemhogy szólni róla, lassan beletörődött, hogy ez a neki jutott sors.
Mikor azonban jelentkeztek rajta a nőiesedés első jelei, elvesztette minden érdekességét a férfi számára. Ezentúl nyugodtabban teltek az évek, középiskolába ment, kiváló eredménnyel. Itt ismerte meg Jasont. A fiú két évvel idősebb volt nála, népszerű és jóképű. Melody sem hitte, hogy szinte csettintésre a barátnőjének mondhatta magát. Szeretni persze nem szerette - már akkor nyilvánvalóvá vált saját maga számára, hogy képtelen érezni.
Később, miután rendeződtek otthoni körülményei, nyaralását töltötte nagyszülei vidéki házában. Minden a megszokott volt. Kivéve, hogy a nagyapja a szeme előtt fulladt bele egy tóba… Ő pedig érzések és szavak nélkül nézte végig, amint eltávozik belőle az élet. Akkor éjjel jelent meg először előtte a Fúria. Az éjszakái megint pokollá váltak – a lény bántotta, szidalmazta és gondoskodott róla, hogy egy percet se tudjon aludni.
Jason tulajdonképpen csak rosszkor volt rossz helyen. Együtt készülődtek lefekvéshez a lány szobájában. Meghitt pillanat lett volna, akkor először engedte meg az édesanyja, hogy vele töltse az éjszakát. A fiú persze megpróbált testileg is közeledni hozzá. Melody halálra ijedt, és elutasította: élénken éltek benne a gyermekkori megpróbáltatások. Jason nem volt erőszakos. Rögtön ezután elaludt, Melody pedig éberen várta a Fúriát, aki nem is késett sokáig. Csakhogy, a szokásostól eltérően, az este többi részére nem emlékezett. Mikor magához tért a hajnal első, gyenge fényében megpillantotta a halott barátját, a véres lepedőt, és az asztali lámpa darabjait szerteszét. Nem sokáig kellett gondolkodnia, rögtön a kezeit vette szemügyre, és nem is tévedett… Ezt már nem lehetett hogyan kimagyarázni. A rokonoknak édesanyja egy, a francia nagynénjéről szóló dajkamesét adott be… De Melodyt nem lehet egykönnyen átverni. A legelejétől tisztában volt vele, hová is viszik.