Dr. Steven Westwood

*Ma elég nyugodt nap van - már ha lehet ilyet mondani egy diliházban. Steven az irodájában - vagy hívjuk inkább rendelőnek? - ücsörög és a papírja felett szokásos délutáni kávéját kortyolgatja. Az iroda, avagy rendelő egy egyszerű kopott falú szoba, amiben két hatalmas könyvespolc található, egy üveg szekrény benne mindenféle orvosi dolgokkal, valamint egy nagy vizsgálóasztal, amin talán két vékony beteg is elférne. Nem véletlen...
A szoba közepén egy asztal áll, ami mögött egy hatalmas ablak van, mely az udvarra néz. Halk kopogtatás töri meg a csendet, majd papírok zizegése, ahogy Steven felpillant. Vastag keretes szemüvegét leveszi és úgy pislog fel az ajtóra, ahol egy ápoló dugja be a fejét.*
- Dr. Westwood! Rosalie idekint vár a kezelésre.*jelenti be az egyik skizofrén beteget a nő. Steven arca megkeményedik és leveszi a szemüvegét. Lassan megdörzsöli a szemét és sóhajt egyet.*
- Küldje be!*jelenti ki határozottan, bár kissé fáradt benyomást kelt. Amikor az ajtó becsukódik, az ajka gonoszkás vigyorra húzódik. Feláll és háttal az ajtónak, az ablakhoz áll. A szokásos fehér köpeny van rajta, egy sima fekete farmer, egy alkalmi cipő és egy kockás ing. Szemüvegét az asztalon hagyja, így egyelőre kék szemeit nem takarják lencsék. Az ajtó ismét nyílik, majd halkan csukódik be. Steven nem néz hátra, egyszerűen csak megpróbálja leküzdeni az undort, ami elkapja. Egy újabb nő a rendelőjében. De nem lesz itt sokáig.*
- Üdvözlöm, Miss Evans! Foglaljon helyet. *fordul meg hirtelen a férfi és az egyik kanapé felé int. A lány szerényen, szinte remegve süti le a szemét és indul meg a kanapé felé. Habár nem valami ápolt, mégis sugárzik róla, hogy valaha egy nagyon csinos lány volt. Most azonban hosszú, barna haja kosztól, zsírtól csillog, egyszerű copfba van kötve. Ruhái is koszosak, mégis a farmer rövidnadrág kiemeli csinos lábait, az egyszerű fekete top pedig telt kebleit. Steven legelteti néhány pillanatig a testen a szemét. Neki csak ennyit jelent: egy újabb, csinos test. Gyűlöli a nőket, egyszerűen csak a szexet látja bennük. Semmi mást. Undorodik ettől a lánytól is, aki nylván valóan a testével
keresi a kenyerét. Ebben biztos volt. A lány most mégis szerényen lesüti a szemét. Már járt itt. Tudja, hogy mi fog következni.*
- Hogy van?*teszi fel a "kezdő" kérdést a férfi, de cseppet sem érdekli a válasz. A falon ketyegő órára pillant.*
~Hamarosan itt az idő. Itt az idő, amikor a nővérszoba kiürül és csak én leszek a folyosón. Én és Rosalie.~*gondolja a férfi és az óráról ismét a lányra veti a szemét, aki motyog valamit. Abszolút nem érdekli, hogy mit mond a lány. Az asztalához sétál, leül mögé és felvesz egy mappát. Átlapozza Rosalie adatait és hümmögni kezd.*
- Megkéselted apádat? Erős, határozott, ámde beteg jellemre utal.*szólal meg Steven, ahogy lassan ismét az orrára tolja a szemüvegét. Rosalie motyog valamit a szexualitásról, de mikor Steven ráemeli kék szemeit, a lány elharapja a mondatot. A férfi lassan sóhajt egyet, leteszi a szemüvegét és a lányra néz.*
- Apádnak joga van azt tenni Veled, amit akar. Nem szegülhetsz ellen egy férfinak, főleg, hogyha az apádról van szó. Ezért jutottál ide, és amíg nem változtatsz a nézeteiden, nem is fogsz innen kijutni! *szólal meg halk, ám erőteljes, határozott hangon a férfi. Lassan feláll és zsebre tett kézzel a lányhoz sétál.*
- Ülj fel a vizsgáló asztalra! *jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. A lány remegni kezd, lehunyja a szemét és egy könnycseppet hullat, majd megrázza a fejét.*
- Rosalie! Ez csak egy vizsgálat, ülj fel az asztalra! *nyújtja a kezét a férfi és még el is mosolyodik közben. A lány remegve áll fel, nem fogva meg a férfi kezét.*
~Így is jó. Akkor fájdalmasabban csinálom.~*gondolja Steven és összevonja a szemöldökét, ahogy a ringó csjpőjű leányzót figyeli. Az asztalhoz sétál és előveszi sztetoszkópját.*
- Vedd le a felsődet!*utasítja a lányt. Rosalieból kitörnek a könnyek és ismét a fejét rázza.*
- Ugyan, ne gyerekeskedj! Csak meghallgatom a tüdődet. *szólal meg ismét kicsit gonoszkás mosollyal Steven és lassan elkezdi lehámozni a lányról a topot. Előkerülnek a telt keblek is, mire Stevenben elpattan valami. Erőteljesen megfordítja a lányt, hogy háttal legyen neki és szinte fájdalmasan csapja rá a lány hátára a sztetoszkópot. Rosalie zokogni kezd.*
- Most mit sírsz, te kurva! *emeli fel a hangját Steven. Gyors mozdulattal fordítja maga felé a lányt, letépi róla a szűk nadrágját és...
Hogyha valaki elsétál a folyosón, halk sikítást hallhat és azt gondolhatja: "Dr. Westwoodnak megint egy nehéz esettel van dolga"