Justice Robin McNamara

Öt éves kora környékén történt, amikor minden megváltozott. Kislány volt még, szelid kis angyal... Talán pont ezért is tetszett meg annyira újdonsült nevelőapjának? Jesse Dawson, igen, így hívták a férfit... Talán ő indította el ezen az úton.
Nagyjából hat éves korára tehető, amikor felborult benne a világ. Már nem játszott babákkal, már baseball-ozni akart, nem érdekelte többé a hajfonás. Egyik napról a másikra történt minden, egyik pillanatról a másikra nem is volt már igazi kislány. Az anyja, Melissa még egy darabig próbálkozott, aztán feladta... De nem, nem volt hajlandó, megérteni, elfogadni, ráébredni a tényre, hogy valami nem stimmel a leányzóval – azaz, innentől beszéljünk inkábbb fiúról - , egyszerűen eltemetett magában mindent, aminek ehhez köze volt. Ahogyan azt is, hogy különös módon, amint elkezdett cseperedni, elszaporodtak a dölgött állatok a ház körül...
Az első fordulat akkor ígérkezett, amikor az iskolában a nagyobb lányok csúfolni kezdték. Justice úgy tett, mintha meg sem hallaná őket, de magában hordozta a dühöt, ami egy csendes reggelen ki is robbant belőle, mint egy savat köpő vulkán.
Tudta, hogy Cam minden reggel az ő házuk előtt sétál el... és ezt ki is használta. Még csak 13 éves volt, amikor úgy nekirontott egy iskolatársának, hogy annak betört a feje, eltört a karja, és talán meg is öli, ha egy arra járó felnőtt el nem csípi a verekedést. Ekkor pszichológushoz küldték, ahová azonban soha nem járt el, így az nem is tudott fényt deríteni a porblémák okaira és következményeire.
16 éves volt, amikor végül teljesen kitört belőle a sátán. Nevelőapja már éppen készült késő esti beteges mókájára, amikor a fiú megelégelt mindent. Azelőtt nem tett semmit. Kicsiként még sírdogált, de ahogy cseperedett, csak feküdt ott mozdulatlanul, üveges szemmel, meg sem szólalva, levegőt is alig véve, és várta, hogy vége legyen végre... De azon az éjjelen minden máshogy történt - de ő semmire nem emlékszik.
Másnap este a hírekben csak arról harsogtak a riporterek, szóvivők meg bemondók, hogy egy suthwicki lakásban holtan, szinte kibelezve találták a házaspárt, az egész épület véres és feldúlt, 16 éves lányuk pedig eltűnt.
Hogy hova...?
Egy pincébe. Egy sötét, hideg, nedves pincébe, ahol két évig tartotta fogva az iskolapszichológus, Sharon. A nő soha nem bántotta a lányt, csupán... csupán odalent tartotta a pincében, gyakran napokig étel nélkül, jó néhány hónapig bilincsben vagy megkötözve. 2 év és 3 hónap kellett ahhoz, hogy op Owen kisasszony valamelyik szomszédjának feltűnjön, hogy valami nincs rendben... De ekkor már késő volt. Justice Stockholm-szindrómában szenved Sharonnak köszönhetően, szociopata, enyhe boredline-szemilyég is talán, ráadásul kétpólusú skizofréniában szenved. Szinte lehetetlennek tűnik, hogy valamikor egyszer teljes életet éljen, de senkit nem is érdekel... Pláne nem nagybátyját, akinek a nyakába akasztották a fiatalt, miután kiszabadították fogságából.
Justice persze azóta is minden sarokban, minden szobában, minden folyosón Sharon op Owent keresi... de nem félve. Vágyva.